Mindenki szekrényéből folyik ki a bögre, ezt szokták mondani.
És tényleg, bizonyára van sokaknál, talán sok. Az másik kérdés, hogy kötődik-e a gazdájuk hozzuk? Normál esetben legalább egy bögréhez biztosan kötődik. Vagy kettőhöz. Az egyikből teát, a másikból kávét iszik, és csak abból/azokból esik jól. Mert azokhoz a bögrékhez kötődik, valamiért fontos számára, leginkább azért, mert egy fontos személytől kapta, vagy mert utazása során vásárolta és kedves emlékeket kelt benne. A lényeg, hogy van és létezik kötődés mindennapos használati tárgy és ember között.
Nekem is van, kávés bögre, ami a kisfiam óvodás pohara volt, aztán nekem adta, amikor nagyobbra cseréltük. Azóta abból kávézom, nagy becsben van tartva, vigyázva van rá. Életveszélyes szituációba kerülne az idegen, aki eltörné még ha véletlenül is. 🙂
Teás bögrém nem volt. Soha nem volt egy kimondottan: “az én bögrém” bögrém. Abból teáztam ami a kezembe akadt. Amióta rendelkezem a gyártósorral azóta se nagyon jutott eszembe, hogy kellene nekem is, hogy gyártsak önmagam részére. Mindaddig, amíg a munka közbeni zenehallgatás során lejátszólistára tettem ifjúkorom egyik kedvenc zenekarának sokat, rengeteget hallgatott albumát. Rám rontottak ugyanazok a hangulatok, érzések. A zenei album borítógrafikája is szorosan hozzátartozott a zene keltette hangulathoz.
Akkor öntött el a vágy, hogy igen, kell nekem egy teás bögre, ami csak az enyém, amin olyasmi van, ami örömmel, hangulattal tölt el és amiből maradéktalanul jól esik teát szürcsölni. Az album borítójához hozzá tervezetem, oda illő módon, hogy teljesen körbe tudjam díszíteni, lévén az albumborító grafikája négyzet alakú, CD borító. És még jól is néz ki az asztalomon. Király érzés rápillantani.
Igen, tényleg lehet kötődés egy hétköznapi bögre és az ember között. Tény az is, hogy igenis sokan kérnek bögrét, ilyen olyan díszítésekkel és mindenki elégedetten viszi haza.
Aki még nem próbálta, próbálja ki, azok főleg, akiknek – épp úgy mint nekem – jó abból inni, ami a kezébe akad.
